T-2d

Szombat.
Tegnap óta pakolunk A-val, a gyerekkori legjobb barátnőmmel.
Tegnap rajtam volt a kétségbeesés és az aktuális dühroham G miatt. G Macó apukája, aki 11 év kapcsolat, abból 8 év házasság után 5 éve az elvált férj címke alatt fut.

Végül komolyan vettem a nagy “szólj, ha bármiben segíthetek, mostanában lazább a melóm, van időm” típusú mondásokat, és amikor nem tudtam elintézni a gyerek bringájának szervizelését még indulás előtt (a szokásos helyünk betegség miatt hetekre zárva), végül megkértem G-t. Persze az én hibám, mert szokás szerint nem volt világos amit kértem. Azt kértem, hogy “lécci intézd el a gyerek bringájának szervízelését, vagy legalább mondj egy helyet, ahol még indulás előtt kész lesz”.
Hármat lehet találgatni, melyiket választotta, ha már annyira ráér, én meg már 5perc-es részletességgel tábláztam be a maradék néhány napot (beleértve a munkahelyemen zajló negyedév végi hajrát is - nyilván ekkorra kellett időzítenem a költözést 😂).
Büszkén jelentkezett, h ahova ő jár ott elvállalják, ha másnap beviszem, a rákövetkező napra kész lesz.
Volt egy pontosan 2 órás mítingek közötti luk a naptáramban, gondoltam minek dolgozni így a negyedéves hajrában, elintézek pár dolgot, köztük a bringát is. 
Bringát behajítottam a csomagtartóba, megadott címet beírtam a naviba, és.. leesett az állam.


Csodálatos volt-férjem megszervezte, hogy vigyem a bringát .. Észak-Budáról.. ezt figyeld .. Dél-Pestre 😂 egy iranyba 28.6km, 58 perc, ha nincs nagy forgalom. Visszaúton délután végül 1 óra 20 volt 😂

Most már emlékszem, miért nem szoktam semmit kérni tőle.
Már majdnem elfelejtettem 🫤


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy hónap

Holnap lesz pontosan egy hónapja, hogy kiköltöztünk. Tegnap volt négy hete. Eddig szeretem. Ülök a parkban a padon, Macó pedig hat vadidegen fiúval focizik. Mint nagyjából minden alkalommal, amikor kijövünk. Mindig másokkal. Kicsikkel, nagyokkal, osztrákokkal, szerbekkel, portugálokkal. Mikor ki van kint. Mindig játszik valaki, és mindig be lehet állni .. negyediknek, hetediknek, akárhányadiknak. Kedvesek. Aki gólt lő, vagy szép akciót visz azt megtapsolják, a jó védést megdícsérik. Nincs káromkodás, beszólás. Aki nem érti, elmutogatják, segítenek. Nyugis. Barátságos. Mosolygós. Ilyet akartam. Bringával járunk suliba, teljes 5 perc. Nem sokára járhat egyedül, ahogy az alsósok nagy része egyedül jár.  A suliban napi 4 órájuk van másodikban és nem szakadnak meg, mégis ugyanott tartanak matekból, mint Magyarországon. A húsz fős osztályban öten vannak nyelvi fejlesztésen, hetente többször elviszik őket egyéni foglalkozásra. Macó szerint az a tanító bácsi is nagyon kedves, gyanítja, hog...
További információk

Utolsók

Utolsó péntek, Macónak az utolsó napja a sulijában, utolsó reggeli kör suliba menve - itt és így. Utolsó. Utolsók futnak már mindenből. Hétfőn megy a költöztetőkocsi, Bécsbe költözünk. Én akartam, semmi külső kényszer nincs benne. Mégis hullámokban változik, hogy sírhatnékom van, izgulok, örülök, szoongok. Végre elértünk ide, majdnem 14 hónappal az elhatározás után ténylegesen külföldre költözünk. Mégis nehezemre esik, fáj. Fáj itthagyni az otthonomat, félek kiszakítani Macót a maga 9 évével a megszokott kis környezetéből. Félek az űrtől, amibe megyünk. Pedig ez a cél. Hogy új környezetben legyünk. Itt hagyom az otthonunkat.
További információk

T-1d

Vasárnap. Ma Sz jött segíteni a pakolásban, sőt, még szőnyeget is tisztítottunk. Mikor megérkezett reggel, épp zokogva ültem magamba zuhanva. Elhagyom az otthonom. Kiszakított a gyerekem a megszokott környezetéből.  Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha rosszat teszek vele a gyereknek? Aztán Sz belém diktált egy kávét és végigrágta velem, hogy miért döntöttem úgy, hogy világgá megyünk. Nem volt több kérdés. Csináljuk. Megoldom, bármi lesz. Eddig is mindig megoldottam. Végül nagy hajrával, de este mire Macót meghozta G a láthatásból már minden be volt dobozolva. Még kezeltem Macó szokásos apától hazajövős kezelhetetlen, mindenbe belekötős hangulatát, majd nyugovóra tértünk. Nem mondom, hogy aludtunk, mert én főleg a gyomorgörcsömmel voltam elfoglalva, de azért valamennyit pihentünk is, mielőtt reggel –kor már az ajtóban álltak a költöztetők.
További információk