Audrey

Holnap lesz pontosan egy hónapja, hogy kiköltöztünk. Tegnap volt négy hete. Eddig szeretem. Ülök a parkban a padon, Macó pedig hat vadidegen fiúval focizik. Mint nagyjából minden alkalommal, amikor kijövünk. Mindig másokkal. Kicsikkel, nagyokkal, osztrákokkal, szerbekkel, portugálokkal. Mikor ki van kint. Mindig játszik valaki, és mindig be lehet állni .. negyediknek, hetediknek, akárhányadiknak. Kedvesek. Aki gólt lő, vagy szép akciót visz azt megtapsolják, a jó védést megdícsérik. Nincs káromkodás, beszólás. Aki nem érti, elmutogatják, segítenek. Nyugis. Barátságos. Mosolygós. Ilyet akartam. Bringával járunk suliba, teljes 5 perc. Nem sokára járhat egyedül, ahogy az alsósok nagy része egyedül jár.  A suliban napi 4 órájuk van másodikban és nem szakadnak meg, mégis ugyanott tartanak matekból, mint Magyarországon. A húsz fős osztályban öten vannak nyelvi fejlesztésen, hetente többször elviszik őket egyéni foglalkozásra. Macó szerint az a tanító bácsi is nagyon kedves, gyanítja, hog...